Diana munkája az installációt és a videót ötvözi digitális eljárásokkal: fotogrammetria és a művész által említett Greenpeace-kódok felhasználásával alakítja át a debreceni tó szerves anyagait és portréfelvételeit absztrakt, dinamikus installációkká. Évek óta épít egy 360 fokos videóportrékból álló archívumot, amelybe performance-elemeket és érzelmi kódokat is beépít, így egy folyamatosan növekvő, hieroglifaszerű digitális nyelvet hoz létre.
Művészi és üzleti szempontból a projekt skálázható kulturális értéket teremt: a fizikai installációk mellett VR-megjelenések és 3D-nyomtatott szobrok is készülnek, amelyek múzeumi együttműködéseket és digitális terjesztést tesznek lehetővé. A központi kérdés — miként változtatja meg a technológia az identitásunkat — a digitális élményalapú kiállítások és a kulturális adatok piacának metszéspontjába helyezi a művet.
AI generated summary - by rentiT