A megnyitó rögtön a kulturális és piaci kettősségre irányította a figyelmet: a többépületes rendezvény gazdag programot kínál (film, irodalom, képzőművészet, dizájn, fotó), és üzleties szemlélettel vizsgálja, hogyan alakítják át az algoritmusok és az AI eszközök a láthatóságot, az értékelést és a közönséggel való kapcsolódást a kreatív iparban.
A beszélgetések felidézték az NFT-lázat és annak tanulságait: a követőszámok mint belépési korlátok, valamint a rendszeresen finomított rangsorolási és ajánlórendszerek kurátori szerepét. Ennek következtében a művészeti gyakorlat részben számszerűsödik: a lájkok és mutatók befolyásolják a döntéseket és az értékítéletet. Felmerült a digitális kockázat, a szűrőbuborék és a bizalom gyengülése, ezért többen a kis, megbízható 'digitális kertek' koncepcióját javasolták.
Erre a piaci kihívásra reagálva hozták létre az "Oázis" galériát a belvárosban: 40 négyzetméteres, háromhetente frissülő kiállítótér, amely kifejezetten az algoritmusok által mellőzött alkotókat kívánja láthatóvá tenni. A projekt piaci korrekciós szerepet vállal: bemutat olyan, kevésbé online jelenléttel bíró művészeket és ipari hagyományokat (például a bonyhádi zománcgyárat), miközben tudatosan használja a közösségi médiát arra, hogy a figyelmet a valódi, hosszabb távú kulturális érték felé terelje. A kezdeményezés releváns lehet befektetőknek és kulturális szereplőknek, akik a kurált figyelem visszaállítását keresik egy algoritmusvezérelt piacon.
AI generated summary - by rentiT