A legutóbbi beszélgetések alapján a felsőoktatás gyors alkalmazkodás előtt áll: a nagynyelvi modellek megjelenése alapjaiban kérdőjelezi meg a tanár-diák szerepeket és a hagyományos számonkérést. A kezdeti tiltások után sok intézmény workshopokkal, kurzusokkal és pilotokkal a használat beépítését választja; a központi kérdések pedig az intézményi szabályozás, a csalás kiszűrésének módja és a képzések munkaerőpiaci relevanciája köré csoportosulnak.
Az ajánlott stratégia: tanárképzés, pedagógiai folyamatok újratervezése és olyan feladatok bevezetése, amelyek a folyamatot és a kritikai gondolkodást mérik (szóbeli, többlépcsős értékelés, AI mint tutor). A gyakorlatban ez intézményi támogatást, új órateret és példatárakat igényel; a cél pedig világos: ne az AI legyen ellenség, hanem eszköz — így növelhető a diplomások alkalmassága a változó munkaerőpiacon.